2019-06-11

Versenyfutás az “új SZDSZ-ért”

A Facebook cenzúrázza a jobboldali híreket! Egy MEGOSZTÁSSAL Te is segíthetsz ezt megváltoztatni!

Gyakran hallani köreinkben, hogy ez vagy az lesz az „új SZDSZ”, ismerjük mindannyian ezeket a kijelentéseket. Mégsem mondható, hogy tartalom nélküliek volnának a feltételezések, csupán adjunk egy jól körülhatárolható definíciót arról, mit is jelent az SZDSZ-es szellemiség.

Fiatalabb olvasóink kedvéért, akik persze nyilván utánaolvashatnak a témának bővebben, létezett valaha egy párt, mely Szabad Demokraták Szövetsége névre hallgatott. Egy „rendszerváltó” pártról van szó, mely a rendszerváltás környékén még harcos antikommunistaként tűnt fel, majd pár év múlva a kommunista állampárt utódjával, a Magyar Szocialista Párttal bútorozott össze, és 1994-1998 között, majd pedig 2002 és 2010 között gyakorlatilag számos, nemzetstratégiailag kulcsfontosságú minisztériumot bitorolt, jelentős pozíciókat foglalt el – tette mindezt egy nagyjából 5%-os pártként.

De nem ez az egyetlen ismérve a magát egykor liberálisként meghatározó pártnak. Szellemi holdudvara totálisan leuralta a szellemi és kulturális életet, sőt, lényegében ezt még ma is teszi, csak az SZDSZ 2010-es bukása után klasszikus formában nem lelt politikai otthonra. Ebben a pártban és a hozzá tartozó közéleti személyiségeken keresztül olyan szinten koncentrálódott a magyargyűlölet, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben. Nem gondolom, hogy bővebb ismertetésre szorul a Kuruc.info olvasói számára, miért volt ez a formáció a magyarság halálos ellensége, a rendszerváltás óta eltelt időszak eddig leggusztustalanabb képződménye.

A cikk a hirdetés után folytatódik..
loading...


2010-es SZDSZ-es választási plakát – szerencsére nem volt annyi “szabad demokrata”

Hála Istennek, azóta megszűntek (Fodor Gábor, egykori SZDSZ-es megpróbálta feltámasztani Magyar Liberális Párt néven, de sikertelenül), azonban az SZDSZ szellemisége nem tűnt el. Mint írtam, a szellemi és kulturális életből nem szorultak vissza, s valójában a politikai életből sem, csupán alkotó elemeire esve, de mégsem olyan brutális mértékben koncentrálódva, mint egykor, viszont a baloldali, liberális ellenzék soraiban is fellelhetőek célkitűzéseik.

A Fidesz 2010-es győzelme után, mikor a „szabad madarak” kirepültek a magyar Országgyűlésből, és dögkeselyűkként nem téphették tovább a magyar nemzet testét, jelentősen visszaesett a baloldal is, és feltűnt a Jobbik mint komoly potenciállal rendelkező középpárt, mely „szebb jövőt” ígért. Olybá tűnt, a következő években alapvetően változik a magyar politikai paletta. Mégpedig olyan módon, hogy az akkor (és azóta is) kétharmados Fidesznek megjelenik egy komoly, egyre erősödő, de mindenképpen radikális jobboldali ellenzéke. Egyre-másra láttuk, hogy a kommunikáció szintjén jobboldali retorikát megütő Fideszt a Jobbik valóban képes volt „jobbra tolni”. Úgy tűnt, a rendszerváltás után kialakult status quo billenni látszik; nem a hagyományos Fidesz kontra MSZP/SZDSZ lesz a két pólus, hanem egy jobbközépnek mondható kormánypárt, és a váltópárti szerepre jelentkező nemzeti radikális Jobbik.

Ebben a koordinátarendszerben a baloldalnak nem túl sok, a liberális törpepárt romjain kesergőknek pedig még kevesebb lapot osztottak (volna).

A pártok „hegedűs hadnagya” viszont ahelyett, hogy radikális, jobboldali ellenzéke lett volna a Fidesznek, valójában arra az útra lépett, mely út végén ott vicsorog ránk undorító pofájával az „új SZDSZ”. Ugyanis balra tolódásával utat nyitott a politikai térben annak, hogy újra összeálljon, újra koncentrálódjon mindaz, melynek hajtóereje a magyargyűlölet.

De lássuk, hogyan jutottunk el eddig.

A Jobbik elkezdett törleszkedni a balliberális oldalhoz, de teljesen világos volt, hogy neki ott sok babér nem terem, elindul a lassú pusztulás felé, szavazói egy részét pedig felszívta a Fidesz. Az EP-választáson ez a dicstelen út be is tetőződött, nem hangoztathatják már azt a nevetséges jelzőt, miszerint ők volnának a legerősebb ellenzéki párt. A Jobbik feladta tehát árulásával a legerősebb ellenzéki párt pozícióját, tette mindezt önként és dalolva, a politikai törvényszerűségek folytán pedig, ahol üres tér keletkezik, oda be fognak nyomulni, és ez így is történt.

Jelen pillanatban úgy állunk, hogy a Jobbik feltámasztotta Gyurcsány Ferencet, aki megkérdőjelezhetetlenül a balliberális ellenzék vezére lett, szavazóinak nagy részét az MSZP-től szívta el (melynek a Jobbikkal ellentétben szintén nincs sok hátra), de életet lehelt és teret engedett egy személyes véleményem szerint sokkal nagyobb veszedelemnek, a Momentumnak. Csak halkan jegyzem meg, az egyetemisták körében pár évvel ezelőtt még a Jobbik volt, ma már viszont a Momentum a legnépszerűbb párt.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a Demokratikus Koalíció és a Momentum igen jelentősen felvállalja az egykori SZDSZ programpontjait, hűen kiszolgálják a homoszexuális-lobbit, Európai Egyesült Államokat akarnak, elvennék a határon túli magyarok szavazati jogait, vagy éppen az elmúlt időszakban történt gyalázatos úzvölgyi atrocitást is a magyarok nyakába varrnák, abortuszokon vihogó ízléstelen megjegyzéseket tesznek, a sort napestig folytathatnám.

Beszélik azt sokan, visszatértünk a korábbi felálláshoz. Oda, ahonnan 2006-ban elindultunk. Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója „az MSZP”, Fekete-Győr András Momentumba pedig „az SZDSZ” – „Fegyőr” sem olyan elutasító már Gyurcsánnyal szemben. Ezzel a teóriával kapcsolatban nekem két hírem van; egy rossz, s egy jó.


Kommentálni is felesleges

A rossz: nem vagyok benne biztos, hogy ebben az új „MSZP-SZDSZ” felállásban, úgy, mint régen, az SZDSZ lesz a kisebbik párt. Bár Gyurcsány pártja (köszönhetően annak, hogy ezúttal Gyurcsány helyett Dobrev Klárát tolták előtérbe) jó eredményt ért el, de ezeket a szavazatokat az MSZP-től csaklizta el, és akárhogy is felejt a választópolgár, Gyurcsány még mindig az ország legutasítottabb politikusa, ezért azt gondolom, el fogják érni az üvegplafont.

A Momentum viszont új, friss politikai alakulat, új kommunikációs stratégia mentén dolgozik, úgymond „fiatalos”, és mögötte áll többek között a Rotschild-bankház embere, Emmanuel Macron. Pont ezért magam nem mernék jóslatokba bocsátkozni, hol van növekedésük felső határa. Mindezek tükrében fennáll a veszélye annak, ezúttal az „SZDSZ” lesz a nagyobbik, mert az kétségtelen, a „szadeszos” szellemiség teljes mértékben koncentrálódik ebben a társulatban. De akár kaphatunk két „új szadeszt” is, legnagyobb örömünkre.

A jó hír viszont az, a Jobbik árulásának köszönhetően a nemzeti radikális oldal is megszervezte újra magát, tavaly megalakult a Mi Hazánk Mozgalom. Készek vagyunk arra, megakadályozzuk, hogy újra a régi típusú legyen, kétpólusúvá váljék a magyar politika. Küzdeni fogunk azért, hogy az SZDSZ szellemiségét visszaküldjük oda, ahová való, a bűzős, szennyes csatorna mélyére!

Lantos János – Kuruc.info

A Facebook nem mutatja meg, cenzúrázza a híreket, ők döntik el mit olvashatsz el, és mit nem!

Ha Te sem akarod, hogy a Facebook döntse el mit olvashatsz, kattints ide, és iratkozz fel híreinkre.
loading...